Galéria

Nem akármilyen sportesemény részese lehetett az, aki ellátogatott április 5-én az Operettszínház, Csillagtermébe! Kérem szépen, legendák csaptak össze velünk, ama-tőr-ökkel (persze tőr nélkül) egy rendhagyó sakk szimultán keretén belül. Portisch Lajos 75-dik születésnapja tiszteletére rendeztek a szervezők (Kállai Gábor - Rajcsányi Péter) egy nem szokványos, nyílt versenyt. A négy legenda felváltva lépett ellenünk, de így sem tudtuk legyűrni Őket! A csodálatos helyszín csak emelte a rendezvény fényét (meg a sok csillár), szemben a kevés érdeklődővel. Persze mindez a késői döntés, a diákolimpia, a munka stb. rovására írható. Azt gondolom, mindenki sajnálhatja, hogy nem tudott eljönni.

Remek volt a hangulat, mindenki nagy lendülettel kezdett. Tőlünk Bertalan Lajos bá és Jómagam voltunk jelen (nem mindenkit ismerek, elnézést, ha kihagytam valakit). Persze amatőrök lévén három fontos dolgot elfelejtetünk vinni mindketten; egyfelől fényképezőgépet, másfelől Sakkvilág magazint Portisch Lajos-címlappal (dedikálni), harmadfelől meg játszmalapot. De a technika ezt remekül áthidalta, képek by very okos teló...ami szinte csak lépni nem tudott helyettem. Lajos bírta a táblán tartani a rakoncátlan figurákat legtovább, ezúton is gratula Neki. Mr. Hort meg is jegyezte "very good, you must have a trainer" :-) és bizony tört némi borsot az orruk alá, ám sajna a gyenge dísztermi szellő azt is elfújta, így nagy arányú győzelemmel folytatódhatott a vidám hangulat. Én egy gyenge kezdés utáni gyors hanyatlásba zuhantam, úgy kicsináltak, öröm volt nézni.....persze sokat fotóztam, szórakoztam a sztorikon! :-) Volt némi premierillata is az eseménynek, néha a Mesterek nem tudták követni a lépéseket, így előfordult, hogy le kellett ellenőrizni az állás helyességét, de Mr. Ljubojevicsnek minden very good volt és no problem. Nem úgy Portischnak, aki többször véleményezte társai lépéseit, amiket mindig Neki kellett kijavítani :-). "Ilyet még nem láttam" - mondta néha. Aztán kezdtek fáradni, meg gyorsulni is kellett, mert bizony az idő szaladt, lehet únták a játékot, és fellazultak a végére, már nem mindig tudták elsőre, ki lép és éppen hol. Ennek ellenére hullottunk, mint télen a hó, annak rendje és módja szerint! Összességében egy különleges alkalom volt ez a játék szempontjából is, no meg nem utolsó sorban a begyűjtött autógrammok tekintetében. Jó lesz majd elmesélni az unokáknak, milyen volt anno játszani a Portisch-sal, a Ljubojeviccsel, a Csommal meg a Horttal! Köszönjük nekik és ezúton is Boldog Születésnapot, jó egészséget kívánunk az SDSE nevében Portisch Lajosnak! A végére hagytam egy kis játékot: kering egy régi anekdota Aljechin és Karinthy egymás elleni játékáról az 1920-as évekből! Aki nem ismeri, nézzen utána, mert igen szórakoztató!

Nebenführer György