Pirityi András beszámolója a III. Kőbánya Open sakkversenyről:

Az előző két Kőbánya Openen nem indultam, de Krizsány László máshol megrendezett versenyein igen, legutóbb a kisfiam kísérőversenyén vettem részt Rákospalotán. Aki akkor REAC-osnak tűnt, azokról azóta mind kiderült, hogy voltaképpen Kőbányások. A mostani verseny a kőbányai FIDESZ-székházban volt, a körülményeket nem tartottam rossznak, csak a helyszín nekem kicsit messze volt. A versenyen rajtam kívül még négy sárkányos vett részt: Nebenführer Gyuri, Sáfár Pista, Farkas Ákos és Koltai Dani (na és persze időnként két apuka). A versenyről a munkahelyi elfoglaltságom miatt majdnem elkéstem, de azért még sikerült időben beesnem a regisztrációra. Ebben a pillanatban érkezett a kisfia révén is érintett Révész Máriusz, aki a versenybíró után rögtön velem fogott kezet, s mondta, hogy valahonnan ismerős vagyok neki (valószínűleg az előbb említett kísérőversenyről). Rossz poén lett volna, ha azt mondtam volna, hogy valahonnan ő is ismerős.

Az első fordulóban egy élőtlen felnőttel játszottam, a zárt szicíliais gyalogrohamos módszerem bejött ellene. A második fordulóban Krizsány egyik legjobb tanítványával, Kiss Péterrel játszottam, nemcsak a nagy Élő-különbség szólt mellette, hanem az is, hogy készült belőlem, s ez már önmagában megtisztelő számomra. Végig jobban állt, de egy kis elnézésem is hozzásegítette a győzelemhez. A harmadik forduló kezdete előtti 5 percben a mellettem lévő táblánál ült, s megpróbált egy-két jó tanáccsal ellátni, s megtanítani sakkozni. Mondtam neki, hogy ha az elmúlt 46 év erre kevés volt, 5 perc alatt ez reménytelen vállalkozásnak tűnik. Ettől függetlenül a következő partikban megfogadtam azt a két tanácsát, hogy előkészületlenül ne lépjek f5-öt, s tisztcserénél ne gondolkozzak sokat.

A harmadik fordulóban egy kissráccal játszottam. Mivel védtelenül hagyta a királyállását, ezért megpróbáltam bemattolni, aztán inkább szereztem két gyalogelőnyt, a végén mégis mattot adtam. A negyedik fordulóban a nálam jobb élőjű Sulcz Istvánnal játszottam elég fordulatos partit. Az időzavara miatt a végén elnézett egy-két gyalogot és tisztet, én meg küzdöttem, hogy vezérrel és huszárral hogy adjak mattot az egyedül álló királynak. Amikor leesett, akkor nekem még 24 másodpercem volt.

Így jutottam el az ötödik fordulóig, s elkezdtem már azzal poénkodni, hogy kiegyeznék a kísérőversenyen elért eredménnyel, ahol is csak a Koczó előzött meg. Ezután két olyan fiatal játékossal játszottam, akik előző nap mindhárom játszmájukat megnyerték, de az élőjük még az enyéménél is kevesebb volt. Először egy fiatal hölggyel játszottam, aki a saját maga által választott megnyitásból olyan rosszul jött ki ellenem, hogy a 20. lépésben feladta a partit. Ezután jött egy másik kissrác, akivel eléggé érdekes partit játszottam, de mivel az egyik elnézésemet nem vette észre, őt is megvertem.

Így azon vettem észre magam, hogy 6-ból 5-öt csináltam, de ehhez persze az kellett, hogy az erősek közül csak eggyel játszottam, az ellenfeleim Élő-átlaga alacsony volt, azonkívül még a Buchholzom is meglehetősen gyenge volt, csak hogy ez most nem számított, mivel nem voltam holtversenyben. Úgy gondolom, hogy ha életemben részt vettem kb. 100 svájci rendszerű versenyen, akkor egyszer szerencsém is lehetett. A többi felnőtt csapattársamról sajnos ez nem volt elmondható, Sáfár Pista 2,5, Nebenführer Gyuri 1,5 pontot szerzett. (Ők egymással fordulatos meccsen remiztek.) Farkas Ákos és Koltai Dani az élőjükhöz képest jól szerepeltek 4, ill. 3,5 pontot értek el.

Végül is Koczó lett megint az első, ahogy a Krizsány mondta, első kiemeltként. Én lettem a második, mondtam neki, hogy mondja be, hogy 22. „kiemeltként”. Mivel életemben először pénzdíjat is kaptam, a nevezési díj és a benzinpénz levonása után végül is pozitív lett a szaldóm. Hétvégén az óbudai háromnapos versenyre már nem merek elmenni, mert még egyszer ilyen mázlim nem lesz, örülök, ha a feleségem elenged a szombati teniszversenyre.

Pirityi András